Vízitúra

Vízitúra

Hangtalanul eveztem a kenu hátuljában. A lapát csobogása is megtörné ezt a harmóniát, ami körülvesz minket. A középkorú túravendég pár már a beszálláskor veszekedett. Bezártad a kocsit? Mindig mindent elfelejtesz, te… Stb.  Elhelyezkedtünk a kenuban. Ott már nem tudtak vitázni, mert ott már mindent a túravezető irányít. Megmondtam, ki hova ül, mit csinál. Kieveztünk a kikötőből, beértünk egy érintetlen, mágikus világba. A belógó ágakat félretolták. A repülő madarakra rácsodálkoztak, sokat kérdeztek tőlem. Fényképeztek, egymást segítették a felismerésekben.  A zöld ötven árnyalata vett körül minket, a lelkük lecsendesedett.Mivel megfelelően viselkedtünk, a madarak a faágakon közelre bevártak minket.  Hangulatos holtágakon, titkos csatornákon át haladtunk. Már kedveskedő becézéssel szólították egymást. A nyárutó bőkezűen ontotta mindenfelől ránk azt a valamit, aminek mindannyian részei vagyunk, akár tudomásul vesszük, akár nem. Suttogva ismertettem az élet ezer megnyilvánulását körülöttünk.  Egyszer csak én is elnémultam. Már nem tudtam magam elé nézni, a kenuban előttem ülőkre. Mert ez a Tisza-tó.  A pár csókolózott…


Comments are closed.