Túrakritikus

Túrakritikus

Egynapos osztrák szurdoktúra a Bécsi-Alpokban

Június elején, egy Myrafalle vízeséssel kezdtünk délelőtt Muggendorf falu mellett, majd felsétáltunk a patak szurdokában, amely kivájta azt a völgyet. Nehéz eldönteni, hogy fahídból, vagy vízesésből van-e több, mindkettőből jó sok!

Egy hegyi tisztásra érve tovább mentünk felfelé a Jagasitz vendégházig, ahol 3 €-ért májgombóc levest ettünk. Persze sok más is volt a kínálatban. Innen leereszkedtünk a Steinwandklam szurdokba, hogy létrákon, (köztük az egyik 15 méteres, 5 emelet magas) sziklahasadékokon, barlang járatokon át, egy kört megtéve visszamásszunk a vendégházba. Lenyűgöző szakasz, a fényképek sem adják vissza a szépségét!

A nap végén a közeli Hohe Wand Nemzeti Park egyik hegyének tetején, a Skywalk nevű kilátóban lebegtünk ég és föld között, szédítő mélység felett. A közeli sziklákon hegyi vadkecskék egyensúlyoztak, alig akartam hinni a szememnek.

Sok magyarral találkoztunk.

Egy összeszokott túracsapathoz csatlakozhattam, egy jól összeállított programra!

 

3 nap, 3 ország, 3 évszak!

 

Három napos szlovén-olasz túrán voltunk tavasszal.

Különleges programot állítottunk össze. Alig 24 órás különbséggel fotózhattunk virágzó pálmafákat (igen, a pálma is virágzik) a mediterrán Trieszt kikötője mellett, majd szürcsölhettük a frissítőt egy szál pólóban a Vogel Blohinj tetején. Ahová egy lanovka vitt fel minket, és ahol hógolyózni is tudtunk a szikrázó kék ég alatt. Havas csipkés hegygerincekkel körülvéve.

Volt itt még barlangtúra olyan cseppkőbarlangban, ahol kisvasút visz sok kilométeren keresztül, és odalent dübörgő folyó nagy vízesésekkel tűnik el a még feneketlenebb mélyben. Ljubljanai városnézés, (mindkét éjszaka ott aludtunk), pompás vízesések, és hát a bledi-tó, ez az alpesi gyöngyszem.

Amikor már azt hitte a társaság, hogy nem lehet mit hozzátenni az élményekhez, jött a Vintgar szurdok, Szlovénia Grand Canyon-ja!

A sziklába vájt vár már csak hab volt a tortán. Egy 123 méter magas, függőleges sziklafal egyik nyílásához építették, így elölről lovagvár, hátulról pedig hatalmas barlangrendszer. A két rész annyira szépen illeszkedik egymáshoz, hogy néhol nehezen kivehető, hogy meddig szikla és honnantól vár.

 

Tárnai Csaba

 

 

 

„Év madara” bemutató gyűrűzés, Kóka, 2017. március 18.

A mai napon megnéztem egy madárgyűrűző bemutatót a Pest megyei Kókán. A március közepi időben a kifeszített fogóháló a kistestű madarak sajátos összetételét ígérte. Kíváncsi voltam a helyi madarász szakemberekre is.

A hazánkban telelő madarak jó része már megkezdte a vonulást északabbra lévő költőhelyeik felé, a nálunk költőkre pedig még nem számíthattunk dél felől. Kiváló alkalom volt tehát az egész évben itt tartózkodó fajok bemutatására, és azt kaptam a hálóból, amire számítottam!

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületen belül működő Tápió-Vidéki Helyi Csoport tartott bemutatót, előadást és vetítést a kókai Civil Házban. A vendégek között sok kisgyerek volt, nekik apró gesztusokkal kedveskedtek a szervezők. Visszaadhatták a szabadságát a megjelölt madaraknak, és a teremben vetített filmek között is volt gyereknek készített anyag. Az egész program során szívvel-lélekkel a természetvédelmet sugározták minden korosztálynak. A „gyűrűző bácsi” és munkatársai
is hamar belopták magukat kicsik-felnőttek szívébe. Külön öröm volt látni, hogy a szervezők között is mennyi fiatal van.

A megjelölt madarak legtöbbje nem indulhatott vissza a fák közé a gyerekek finom simogatása nélkül. És hogy mik is voltak ezek a madarak? A legtöbb talán széncinegéből, és az esemény névadójából, tengelicből volt. Láttunk még zöldikéket, erdei pintyeket, mezei verebeket, kék cinegéket is.

A bemutató jó hírverése volt a madárvédelemnek, hála a szakértő madarászoknak, és maguknak a madaraknak. Köszönjük mindannyiuknak!

 

Tárnai Csaba

ökotúra vezető