Egy szakasz Kék

Különleges gyalogtúránk lesz 2022. júni 18-án szombaton! A Nemzetközi Gyermeknap jégkrémosztása után a Rotary Magyarország új országos programmal jelentkezik: a Kék túrázással. A Szolnok-Tisza Rotary Club tagjaival túrázhatsz együtt. Mátraszentistvánon találkozunk, és Mátraverebélyig megyünk. A visszajutásodat megoldjuk, tehát ez nem körtúra. Ágasváron nagyot pihenünk, és valószínűleg teszünk egy választható kitérőt a megkapó szépségű Csörgő-szurdokba! Az esemény a részletes leírással: https://www.facebook.com/events/434258258038785

Csatlakozz! A Top-túra és a Rotary közös eseményén a túravezető a Club elnöke lesz. Igen, én… 🙂

A történelmi Isonzó (Soča) folyó

Úgy tudom, hogy ez az olasz-szlovén folyó a Földön az egyetlen, amely a forrásától a torkolatáig türkizzöld. Ki nem hagynám a külön gyalogtúrát ide a csoporttal. Persze a rafting is rajta zajlik. A fénykép nem is adja vissza a színét, még ennél is türkizebb!

Van olyan fényképed, amibe nem nyúltál bele szerkesztővel, és ennél is szebb színe van a víznek? Mutasd meg!

A június 8-11-i túravezetések a legközelebbiek ide. Érdekes, hogy erre még tudok fogadni túratársakat, a későbbi (június 21.-25.) már betelt. És van még a július 6.-9, jelenleg három üres hellyel.

Gyalogtúrák, képeslapba illő tájon

A nyári szlovén túráink általában 4 naposak. A július végi azért lesz 5 napos, mert beletettünk egy Triglav (2864 m) mászást. Az a túra be is telt. Érdekes módon előtte, a június 8-11-ire van még hely. Abban nincs Triglav mászás. Ha nem vagy gyakorlatban a mászással, akkor jobb is… 🙂 Képeslapba illő tájakon vezetett 4 napos túrákhoz viszont nem tudsz gyakorlaton kívül lenni! Szóval, jelentkezz bátran: https://top-tura.hu/

A Tisza-tavi 100 éves fa legendája

Régi, 1800-as évekbeli katonai térképeken, van egy jelölés Tiszafüredtől néhány km-re. Egy magányos fa, mint tájékozódási pont. Nagymamám korabeli emberek mesélnek arról, hogy az ő gyerekkorukban is volt már arra egy fa, amit már akkor is 100 éves fának hívtak. Gondoltam, ez aztán az izgalmas túracélpont! Odavezetni egy csoportot! Micsoda energiái lehetnek…

Már előre mondom: a fa és környezete legkisebb zavarása mellett vezetek oda túrát. A pontos helyét nem is teszem közzé. A környéken korábban a fokozottan védett réti sas pár költését észlelték, de azt remélem, hogy január első vasárnapján őket sem háborgatjuk még, ha ott is tartózkodnak. Télen gyakran járnak be nagy területeket élelmet keresve, kóborolnak. Bár az egyik legkorábban költő madaraink egyike, ilyenkor azért csak elvétve végzi látványos nászrepülését. 

A fáról az I love Tisza-tó magazin érdekes cikket közölt, a szerkesztőség tagjai nem voltak restek fel is keresni. Van egy másik fa a Dunántúlon, amit (akit?) útba szoktam ejteni túravezetés során. Azt a libanoni cédrust 1830-ban ültette József nádor saját kezével. Minden márciusban meglátogatjuk, töltekezünk energiáiból. Belegondolunk, hogy mi mindent láthatott azóta, hogy 18 éves korában kitört körülötte a 48/49-es Petőfi-féle szabadságharc…

A füredi 100 éves fát sosem derítjük ki, hogy ki ültette. Valószínűleg nem emberi kéz, hanem a kiszámíthatatlan folyómenti szél rakott le éppen ott egy magocskát, valamikor a 19. század elején. Talán éppen 1830-ban. 

Ha a fa mesélni tudna, talán hallgathatnánk két világháborúról, forradalmakról, politikai rendszerekről, emberi önzésről. De én szívesebben kérdezném évszakokról, múló időről, az ágai közül kirepült madarak százairól, békéről, egyensúlyról, és a természet titokzatos törvényszerűségeiről. Minket, embereket inkább ne is említsen…

Mi mindenesetre megkeressük 2022. január 2-án vasárnap, a hagyományos évnyitó túránkon. Remélem, a terepviszonyok és az időjárás támogat minket ebben. Tarts velünk!

Kedves sokat látott fa! Tisztelj meg minket azzal, hogy fogadsz minket. Időtlenséged, energiáid hadd közvetítsék a felelős természetjárás oly hiányzó szemléletét az azt szolgáló túravezetőn keresztül, az érdeklődőknek!

Tárnai Csaba  

A daruvezér

A vezérmadár dél óta vezette a darucsapatot a V alak csúcsán a levegőben. Ez már a negyedik őszi vándorlása volt.

Az első alkalom viszont, amikor becserélődhetett a repülő alakzat élére. Itt a legnehezebb, itt a legnagyobb a légellenállás. Csak ő kapja telibe a levegőt, mindenki más mögötte kisebb-nagyobb segítséggel repül. Váltották egymást, és most ő került az élre. Ilyenkor a vonal kissé megtörik, az eddigi első eggyel hátrébb kerül, és némi pihenéshez jut.

Nem ismerte, és a többiek sem, a légellenállás kifejezést. Ösztönösen cserélődtek az élen, de csak a tapasztalt madarak szűk köréből. Mert volt még valami, ami miatt a V alak csúcsa fontos. Ő irányított.

Pompás teste, amit a nyár második felében már az útra készített fel, jól szolgálta a vándorlást. Fiókaként még leghátul, vezetve haladt, engedelmeskedve az idősebbeknek, a szüleinek. Felszállt a csapattal, és leszállt, amikor a vezér lefelé irányította őket. Mindig nagyon várta a pihenést, és jelezte is előre, hogy kimerült. Különös hangja elvegyült a többiekében, de nem veszett el. Ködös őszi nappalokon az emberek felfelé fordított fejjel hallgatták.

Második évében már figyelte az alatta elsuhanó tájat, megjegyezte a tájékozódási pontokat. Összekapcsolta a fejében lévő mágneses tájékozódó szervvel, aminek működését nem érti senki.

Harmadik évben már készült a vezérségre. Közvetlenül a vezetők mögött repült, szemével bátorította az erősebbeket, hogy biztonságosan irányíthassák őt. Már nem elsőként dobta be a fáradság hangjait a közös kavalkádba.

És most eljött az ő ideje. Először repült saját fiókáival, akik a hátrébb mögötte úsztak a levegőben. Hallotta hangjukat, és hallotta vezértársai biztatását is, akik váltó tagokként közvetlenül mögötte haladtak. Lefelé nézett. Ismerős volt a táj, már hetedik alkalommal látta, a visszautakat is ide véve. De tavasszal mindig sietni kell, a költés sürgető parancsa nem enged hosszabb pihenést. Most más a helyzet. Az őszi vonulás hosszú táplálkozó szünetekkel folyik.

Tudta, hogy a következő nádas mögött tavaly jó élelemszerző földek voltak. Jelt adott az ereszkedésre. Kiáltott egyet, és ereszkedni kezdett. Mindent elsőként csinált. Életében először, egy csapat leszállásáról döntött.

A délután közepén jártak. A bágyadt októberi nap nem csinált erős felszálló légáramlatokat, kisebb örvények között simán megközelítették a talajt. Veszély nem látszott, a leszállást nem szakította meg. A hangok izgatottabbakká váltak mögötte, és a néhány tucat szárnypár suhogva fékezett alacsonyan. Elsőként az ő lába érintette a földet, futott egy kicsit, mögötte rendben leérkeztek a többiek.

Amikor összecsukta a szárnyát, a még idősebb társa melegen intett a szemével. Körülöttük rengeteg értékes mag.

Hátrafordult a többiek felé: – Csipegessetek…

 – Tárnai Csaba –